Kutatási terület, érdeklődési kör.
Itt foglalom össze azokat a kutatási ötleteket, terveket vagy futó pályázatokat amikkel jelenleg foglalkozom. Érdeklődő diákként lehetősége van bárkinek csatlakozni, ahol részfeladatok elvégzésével részese lehet ezeknek a kutatásoknak. Ezekhez a témákhoz szadolgozóként is lehet kapcsolódni, illetve TDK dolgozatot is lehet belőle írni.
Talajlakó pókok: gnómok, hamupipőkék
Kaliforniai posztdoktorként ismerkedtem meg az Orsolobidae, illetve Oonopidae családdal. A teljes bolygóra kiterjedő vizsgálat (Planetary Biodiversity Inventory) keretében arra a lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozott a nemzetközi kutatócsapat, az egész bolygó gnómpókjait próbálja megismerni, a Himalája csúcsától az amazonaszi esőerdőkig. Az ismert 500 faj mellé valószínűleg ezres nagyságrendben fedeznek fel új fajokat. Ennek a csapatnak a tagjaként az Orsolobidae, vagyis óriás gnómpókok taxonómiája és rendszertana a kutatási témám, de ezen felül egy érdekes jelenségre is választ keresek.
Az óriás gnómpókok, vagy ahogy szerintem hívni kellene őket a Hamupipőke pókok (azért lenne ez jó név nekik, mert a család felismerése csak a lábak végízének alapos vizsgálata után lehetséges) kizárólag a déli félteke kontinensein fordulnak elő. Ebből arra lehet következtetni, hogy a déli szuperkontinensen, a Gondwánán vagy annak kialakulása előtt fejlődhettek ki. Jelenleg is folyó OTKA pályázat keretében, 4 molekuláris marker segítségével próbálom felderíteni a különböző kontinensek Orsolobidae faunájának a rokonsági viszonyait, illetve a szekvenciák különbségéről a szétválások időpontját próbálom meghatározni. Ennek segítségével pontosítani lehetne a kontinenszétválások időpontjait.
Ugrópókok
A legkedvesebb és legérdekesebbnek tartott pókcsaládok egyike az ugrópókok. Számos érdekességük közül talán a látásuk és az ahhoz köthető evolúciós sikerük az ami leginkább megragadja bárki érdeklődését. A fenntiek fényében talán nem meglepő, hogy a legfajgazdagabb pókcsalád, több, mint 5000 fajjal, melyek minden kontinensen megtalálhatóak.
A hatalmas fajszám ellenére, még számos fajuk vár felfedezésre. Munkám során már én is számos új fajt találtam, főleg Afrika, Madagaszkár, Új-Guinea és Új-Kaledónia területéről. Az új fajok mellett az alaktanuk is érdekel, főleg a hím párzószervek - melyek nyúlványainak alakja, száma nemcsak határozó, hanem rendszertani bélyeg is egyben - evolúciója. Úgy tűnik, hogy az ugrópókok esetében az adott szerv egyszerűbb lett, és a múltban történő visszafejlődések, elcsökevényesedések pontos felderítését az egyszerű felépítés megnehezíti.
A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Ördögpókok
Az ördögpókok (ezt a magyar nevet is én találtam ki. Onnan jön, hogy a legtöbb faj piros színű és két hatalmas szarvszerű nyúlványuk van az előtest "feji" részén) az egyik legfurcsább keresztespókcsoport. A lasszós- és boláspókokhoz hasonlóan ők sem készítenek a családra oly jellemző kerekhálót, sőt szinte semmilyen fogóhálót nem használnak a zsákmányszerzéshez.
A főleg apró molyokból és egyéb repülő rovarokból álló prédájukat az első két pár lábuk segítségével - a karolópókokhoz hasonlóan - mozdulatlan lesállásból ejtik el. Nem is csoda, hogy az első példányokat még ebbe a családba sorolták a korabeli tudósok. Mai morfológiai és molekuláris adatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy külön családba tartoznak, legközelebbi rokonaik az állaspókok (Tetragnathidae).
A csoport másik érdekessége, hogy a nappal aktív pókok alapvetően két stratégiát folytatnak a ragadozók elkerülésére. Az egyik csoport madárürüléknek álcázza magát, míg a másik, rikító színekkel a hívja fel a figyelmet arra, hogy számos kinövés (mint a névadó szarvak) segítségével teszi kellemetlen falattá magát a madarak számára
Bikapókok
A bikapókokat a legtöbb természetszerető ember ismeri. Aki olvasta a "Családom és egyéb állatfajták" című nagysikerű Durrell önéletrajzi regényt, az biztos emlékszik még a jónéhány oldalon taglalt csodaszép pókokra.
Hazánkban 2 ismert fajuk található meg, de a világban számos, közöttük néhány kevéssé színpompás fajuk él. Nemcsak szépek, de az életmódjuk is érdekes. A Stegodyphus fajok egy része koloniákban él, ahol a hatalmas fogóhálóban az egyedek együttműködnek a zsákmány megölésében. Pókok esetében ez a magatartásforma meglehetősen ritka, két összezárt pók előbb utóbb megtámadja egymást.
A kutatás során nemzetközi kutatócsoport tagjaként a világ összes ismert bikapóknemének az alaktani atlaszát készítettük el, elvégezve a nemek leszármazás alapú rendszertani viszgálatát is.
De nemcsak a trópusokon lehet új bikapókfajokat felfedezni. Alig néhány éve, 2009ben derült ki, hogy a Durrell által is említett Eresus niger valójában legalább két faj. Az Eresus moravicus hazánkban is előfordul, sőt a Szegeden működő kutatócsoport szerint, amely a magyar bikapókokkal foglakozik, a kérdés még nem zárult le.
Nem lehetetlen, hogy nem azért tudunk tavasszal és ősszel felnőtt bikapókpéldányokat megfigyelni, mert átteleltek, hanem elképzelhető, hogy egy morfológiailag is elkülönülő új fajról van szó. Ennek az alapos vizsgálata még tart, de a részeredmények rendkívül bíztatóak.
Bársonyos bikapókok
A bikapókokról a legtöbb embernek a piros fekete bikapókok jutnak eszükbe, ugyanakkor, nem minden faj rendelkezik piros potrohhal.
Hosszútávon az Eresus génusz revíziója a cél, egyelőre azonban anyaggyűjtési státuszban vagyok. Számos helyről kaptam nem piros, nem "katicabogár" bikapókot és a vizsgálatuk most van folyamatban.